Marleen Schindler, a Bautzeni Sorbiai Intézet tudományos munkatársa
Ha a kis helyi örökségközpontok vagy a kiterjedt önkormányzati gyűjtemények kiállítási tárgyait az érdeklődők otthonuk kényelméből is megtalálhatják, és interaktív módon, időtől és helytől függetlenül minden oldalról megtekinthetik, az minden bizonnyal nagy hozzáadott értéket jelent.
Ezt teszi lehetővé például a 3D digitalizálás és a tárgyak MúzeumDigitár-on keresztül történő közzététele. Azonban a 3D projektek elriaszthatják a kollégákat, mivel gyakran olyan mértékű erőforrásokat igényelnek, amelyek a legtöbb múzeumban nem szerepelnek a tervezett költségvetésben. Különösen a pénzügyi kérdések állnak gyakran a 3D-digitalizált tárgyak felé tett első lépések útjában. De nem kell, hogy így legyen!
Alacsony küszöbértékű 3D megoldások
Mára már léteznek jó megoldások, amelyekkel kis pénzügyi ráfordítással lehet 3D modelleket készíteni és azokat közzétenni. Egy lehetséges utat szeretnénk itt röviden vázolni, és bemutatni, hogy a 3D technológia a MúzeumDigitár segítségével költséghatékonyan hozzáférhető.
A Bautzeni Sorbiai Intézet hasonló problémával szembesült egy harmadik fél által finanszírozott projekt keretében, amelynek célja Lotar Balke gyűjteményének fényképes rögzítése volt.
Mintegy 2000 szorbiai húsvéti tojást kellett lefényképezni és lépésről lépésre dokumentálni a MúzeumDigitár segítségével (Húsvéti tojásgyűjtemény, folyamatban). z így létrejött metaadatok a jövőben a Szorb Kulturális Nyilvántartásba kerülnek. A projektben azonban nem tervezték drága 3D technológia beszerzését. Azonban a projektben nem szerepelt drága 3D technológia beszerzése. Mégis úgy ítéltük meg, hogy figyelembe véve a 3D digitalizálás terén bekövetkező fejlődéseket, érdemes legalább néhány háromdimenziós digitális másolatot készíteni és kipróbálni a munkafolyamatokat.
Drága technológia – honnan szerezzük be, ha nem lopjuk el?
A 3D technológia piaca az elmúlt években jelentősen megnőtt, és a különböző készülékek kínálata a közösségi médiás alkalmazásokhoz használt olcsó 360 fokos kameráktól a több tízezer euróba kerülő nagyméretű professzionális készülékekig terjed. A múzeumi gyűjtemények munkatársai ezzel egy átláthatatlan választékkal szembesülnek, amely különböző megközelítéseket kínál a fizikai világ háromdimenziós ábrázolására. Ahhoz, hogy alaposan megismerkedjenek a mögöttes technológiával és megalapozott döntéseket hozzanak saját igényeikről, gyakran nincs elegendő idő. Ennek ellenére a múzeumok és archívumok digitalizálási projektjeivel szemben támasztott követelmények egyre magasabbak.
Annál örömtelibb, hogy városi területeken fokozatosan alakulnak olyan helyek, amelyek megkönnyítik a hozzáférést a modern technikához. Ezek gyakran angol nevükön ismertek, amelyek a közreműködő jellegüket hangsúlyozzák. Így például Drezdában egy Makerspace, Cottbusban a CreativeOpenLab (COLab), Bautzenben pedig a Coworking- és Makerspace Tagwerk működik. Céljuk, hogy lehetőséget biztosítsanak az emberek számára, hogy ingyenesen vagy alacsony költségek mellett valósítsanak meg olyan projekteket, amelyekhez különben drága eszközöket kellene vásárolniuk. A fenntarthatóságot és a készségek megosztását segíti elő azáltal, hogy az intézmények közösen osztott gépparkot építenek ki, szemben az egyéni beszerzésű technológiával.
A drezdai SLUB makerspace-ben több 3D-szkenner is rendelkezésre áll, amelyeket a SLUB felhasználói ingyenesen használhatnak, miután részt vettek egy digitális munkavédelmi oktatáson és egy technikai bemutatón. A technikai bemutató alapvető ismereteket nyújt a 3D-szkennelés témájában, és lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevők saját tárgyakat szkenneljenek, majd számítógépen utólagos feldolgozást végezzenek. A mi húsvéti tojásainkhoz az Artec Spider 3D-szkennert ajánlották. Ez egy kézi eszköz, amely különösen kis tárgyakhoz ideális, és nagyon jól képes ábrázolni a részleteket. Négy alkalom alatt, előzetes ismeretek nélkül, 16 különböző méretű szorb húsvéti tojás 3D-szkennelése történt. A szkennert a hozzá tartozó forgóasztallal együtt használták. A tojást egy tartóval a forgóasztal közepére helyezték. A szkennelés indításakor az asztal automatikusan elkezd forogni, és a szkennert csak egyenletesen kell fentről lefelé mozgatni. A számítógépen valós időben nyomon követhető, hogy mely területek kerülnek éppen rögzítésre.
A teljes modell elkészítéséhez, a tárgy típusától függően, ebben a szkennelési módszerben szükséges legalább két felvételt készíteni, és a tárgyat közben a korábban nem látható oldalra kell forgatni. Így a két felvétel a számítógépen összekapcsolható egy teljes modellé. Az utómunka a számítógépen tehát elengedhetetlen, és a szkenneléssel, amely mindössze körülbelül öt percet vesz igénybe, összehasonlítva viszonylag időigényes. A húsvéti tojás modellek esetében fél órától körülbelül egy órát kellett szánni az utófeldolgozásra tojásenként. Ezt követően a modell a szükséges formátumban exportálható és menthető.
3D adatok feldolgozása
Aki még soha nem dolgoztt 3D fájlokkal, ezen a ponton egy kihívást jelentő kérdéssel találkozhat: milyen fájlformátumra van szükségem egyáltalán? A MúzeumDigitárba történő feltöltéshez .zip archívumot használnak. Ez egy tömörített fájlformátum, amelyben több fájl (akárcsak egy cipzárral, angolul „zipper”) összefoglalható. Ebben legalább egy .obj fájlnak kell lennie. Az „Object” formátum jelenleg az egyik legelterjedtebb formátum a 3D modellekhez. Ebben általában csak a 3D információk kerülnek tárolásra, nem pedig az objektum felületi színe, vagyis a textúra. A textúrák külön fájlban, általában .jpeg formátumban kerülnek mentésre. Ahhoz, hogy a 3D fájl és a textúra együttműködjön, szükség van a „mapping” folyamatra, ami egy olyan eljárás, amely a kétdimenziós képet a háromdimenziós objektumra helyezi. Elképzelhetjük úgy, mintha egy tésztát fóliába csomagolnánk. Ehhez azonban további információkra van szükség, amelyek külön .mtl fájlban (material template library) kerülnek tárolásra.
Ahhoz, hogy a feldolgozás működjön, a fájlokban kölcsönös hivatkozások találhatók. Ha később megváltoztatjuk a fájlneveket, fontos, hogy a fájlokon belüli hivatkozásokat is módosítsuk. Ha ezt nem tesszük meg, a parancsok érvénytelenné válnak, és meglepődhetünk, hogy a 3D modellt nem látjuk, hanem egy fekete képernyőt. A hivatkozások módosítása egyszerűen elvégezhető egy szövegszerkesztő segítségével. A .mtl és .obj fájlok mindkettő nyithatók ezzel. A fájlokban egyszerű szöveg (plain text) információk jelennek meg, amelyek bár nem minden esetben érthetőek, de emberek számára olvashatóak. Általában már az elején megjelennek a hivatkozott fájlok, amelyek neveit egyszerűen módosíthatjuk. Ha minden hivatkozás helyes, elkészíthetjük a .zip archívumot. Windows rendszeren ezt egyszerűen a jobb gombbal, majd a „Compress to…” opcióval tehetjük meg. Az archívum automatikusan az első kiválasztott fájl nevét kapja, és nagyon fontos, hogy ennek meg kell egyeznie a .obj fájl nevével.
Publikáció a MúzeumDigitárban
A MúzeumDigitárban történő közzétételhez a tárgyat a megszokott módon kell rögzíteni és alapadatokkal ellátni. Ezt követően a „Média” fülön ki kell választani a „3D objektum” gombot. Ezek után a fájlt válasszunk ki a helyi tárolóból. (A .zip archívumot kell használni.) A feltöltés és a feldolgozás a hardver és az internetkapcsolat függvényében eltarthat egy ideig. Mindenesetre, ha mindent helyesen csináltunk, a kész 3D-modell fekete háttér előtt jelenik meg. Az objektumot bármilyen irányba el lehet forgatni és nagyítani. Így fogják látni a MúzeumDigitár látogatói is. A bal oldali oldalsó sávban információk adhatók meg a modell jogi státuszáról is. Ajánlott továbbá egy megfelelő előnézeti képet választani. Az előnézeti kép feltöltése hasonlóan működik, mint a hagyományos fényképek feltöltése. Egy egyszerű megoldás az előnézeti képhez lehet például a 3D modell képernyőmentése a MúzeumDigitár nézegetőjéből. A tárgy fényképei csak akkor ajánlottak előnézeti képként, ha azok nem állnak rendelkezésre más nézetekként is a modell mellett. Ha ugyanis így van, akkor a 3D modellt nem lehet kellően megkülönböztetni a többi fényképtől a látványban, mivel azok együtt jelennek meg.
Végül, de nem utolsósorban: hálózatépítés!
Amikor a kész 3D modell már publikálva van, büszkén tekinthetünk rá – és mindenképpen érdemes megmutatni! A 3D nézegető, amelyet a MúzeumDigitár biztosít, hatalmas előnyt jelent, amikor a múzeumi gyűjteményeket digitálisan elérhetővé kell tenni. Bátorítson más intézményeket is arra, hogy próbálják ki a technológiát, és ossza meg velük tapasztalatait. Természetesen, ahogyan az új munkafolyamatok kipróbálásakor lenni szokott, problémák is felmerülhetnek. Kérdések vagy technikai kihívások esetén a MúzeumDigitár csapata szívesen nyújt támogatást. Azokkal az intézményekkel való hálózatépítés is segíthet, amelyek már közzétettek 3D modelleket, és tapasztalataik segíthetnek a nehézségek leküzdésében.
